ɫ����Ƶ

Az erőszakmentesség fontos erény, amelyet a spirituális fejlődés érdekében ki kell fejlesztenünk. Ez megkívánja, hogy egyetlen élőlénynek se okozzunk kárt gondolatban, szóban vagy tettben. A gondolatban megbántás leggyakoribb formája mások kritizálása. Ezt gyakran szavakba is öntjük, méghozzá a gondolatainkhoz hasonló hevességgel.

Ha a gondolataink mintázatát végigkövetjük a napunk során, kiderül, hogy mily gyakran bírálunk másokat. Egész nap mentális szintű gondolatözönnel kísérve figyeljük a környezetünkben lévők viselkedését. Ha valami olyan történik, ami nem tetszik nekünk, még a szeretteinkről is rosszat gondolunk.

A gondolatainkkal nemcsak másokat bántunk meg, hanem végül is magunknak okozunk kárt. Mialatt azzal telik az időnk, hogy elítélő vélemény fogalmazódik meg bennünk a többiek megnyilvánulásaival kapcsolatban, ezt az időtartamot a nekünk juttatott értékes lélegzetekből pazaroljuk el. Ez ugyanis távol tart bennünket a célunktól, Isten megtalálásától. Először is, a kritikus gondolatok lefoglalják a figyelmünket, így nem tudunk koncentrálni a meditációban. Másodszor, az egész nap folyamán nyugtalanok maradunk. Harmadszor, olyan akciókat gyártunk, amelyek gyümölcseit egyszer le kell szüretelnünk. Végül pedig nincs bennünk szeretet Isten egy gyermeke iránt.

Helyettesítsük a negatív gondolatokat, szavakat és tetteket erőszakmentes gondolatokkal! Az embertársaink tévedéseit és hibáit kezeljük együttérzéssel! Így a körülöttünk élők számára a békesség és a nyugalom helyévé válunk.