ɫ����Ƶ

Az ego forrása az elme. Ez az elme mechanizmusa arra, hogy mindenki mástól elszigetelve tartson bennünket.

Önzetlen szolgálat esetén jutalom elvárása nélkül segítünk valakin.

Ahelyett, hogy hagynánk a gyülölködő és a haragos gondolatok eluralkodását rajtunk, állítsuk meg magunkat, és bocsássunk meg a másiknak!

Isten maga a teljes tudatosság, a mindentudás, egyszerre tájékozott minden megteremtett lélekről.

Isten szeretet, és az Ő birodalmában egyedül szeretet lakozhat.

Amikor elkezdünk meditálni és utazni a bensőben, többé nem feltételezünk dolgokat - a saját szemünkkel látjuk azokat.

A meditáció és az Istenre fókuszálás segítségével elég erőhöz jutunk, hogy ellenálljunk a csalódottságnak, és kivárjuk, amíg meglátjuk, hogyan fordulnak a dolgok a legnagyobb javunkra.

A szeretet és a megbocsátás másokat is szeretetre ösztönöz, békésebb hellyé téve a világot.

Ha naponta a benső csendben ülve meditálunk, akkor az igazi valónk és az Istenerő bensőséges kapcsolatba kerül.

Amikor meditálunk, a magasztos Istenerőbe merülünk bele, amely iránt egyre fokozódik a bizalmunk.

Ha naponta lelkesen és vágyódással telten meditálunk, akkor a fejlődésünk felgyorsul az isteniséggel való egyesülés felé.

Csak a megbocsátás segítségével csillapodhatunk le, kerülhetjük el a haragos és erőszakos reakciókat.

Amikor belépünk a szívünk benső szentélyébe, Fényre találunk magunkban.

A harag és a gyűlölet idegen Isten földjén.

Helyes szemlélettel minden lelket azonosnak látunk. Mindannyian az isteni tudatosság, Fény és üdvösség részei vagyunk.

A vágyakkal kapcsolatos titok az, hogy nincs tárgyuk. Ugyanis az elménk az, amely hajlamos minket mindig a vágy állapotában tartani.

Ha képesek vagyunk visszatérni az eredeti állapotunkba, és felismerjük, hogy lelkek vagyunk, örökre béke és mámor tölt be bennünket.

Ha a meditációban összekapcsolódunk a benső Fénnyel és Hanggal, etikusan élünk, akkor a bensőnkben rálelünk a szépség, az öröm és a szeretet régióira.

Amikor rálelünk önmagunkban a szeretetre, rátalálunk Istenre.

Ha harag és gyűlölet tör ki belőlünk, az bumerángként vissza fog térni.

A lélek csak egy utazó a fizikai világban. Anyagi testet visel, és fizikai elméje van.

Amíg megfeledkezünk a szeretetről, elválasztottak vagyunk Istentől. Ez akkor szűnik meg, amikor Isten lényege, vagyis a szeretet teljesen betölt bennünket.

Úgy tudjuk megőrizni az elménk nyugalmát, amely gyorsabbá teszi a benső fejlődésünket, ha gyakoroljuk a megbocsátást.

Felgyorsul a spirituális fejlődésünk, ha annak tudatában élünk, hogy Isten mindent lát, amit teszünk.

Amikor közvetlen a kapcsolatunk a benső Fénnyel és Hanggal, felismerjük, hogy nem a testünk, hanem a lelkünk az igazi valónk.

Isten maga az együttérzés és a szeretet. Tudja, hogy emberek lévén hibákat véthetünk.

Ha meditálunk, ez olyan alkalom legyen, amikor a szeretetünket visszük el Istenhez!

A meditáció nem törli el a világi problémáinkat, de más látásmóddal tekintünk rájuk.

Amikor a Fény és a szeretet régióiba szárnyalunk, ugyanazt a Fényt tapasztaljuk meg, amely ott van minden más emberi lényben is.

A legjobb ajándék, amelyet az Úrnak adhatunk, ha szeretetből megyünk Őhozzá.