ɫ����Ƶ

Az élet tele van kihívásokkal, és időnként a túl nagy nyomás, a feszültségek hatására az emberek összeroppannak. Úgy érzik, hogy többé már nem képesek szembenézni a problémákkal. Eseteként úgy vélekednek, hogy az ő munkájuk vagy az egészségi állapotuk a legrosszabbnak a világon. Nincs még egy olyan ember, akinek oly sok testi problémája lenne, mint nekik. Olykor azt feltételezzük, hogy senki másnak nincsenek annyira silány dolgai, mint nekünk.

Egy történet, amit tartsunk észben

A következő népmese egy erdőben élő bölcsről szól. Az emberek messze vidékekről is felkeresték, hogy választ kapjanak a kérdéseikre. Egy napon egy asszony fordult hozzá tanácsért.

„Kedvesem, mit tehetek érted?” – kérdezte az öreg.

„Borzasztó a helyzet az otthonomban. Egy kis kunyhóban élek a férjemmel és a két gyermekemmel. Az otthonunk szűkösen elég négy embernek. Nagyobb házra vágytam, de nem telik rá, mert a férjemnek gondjai vannak a munkahelyén. Rossz idők járnak. Ráadásul az apja elvesztette az állását, emiatt a szüleinek hozzánk kellett költözniük. Már eddig is nagy volt a zsúfoltság, de most már hatan élünk olyan kis helyen, ami számomra már elviselhetetlen. Úgy érzem, hogy ebbe beleőrülök.”

A bölcs egy picit elgondolkodott, majd megkérdezte: „Van tehenetek?”

„Igen, van” – válaszolta az asszony.

„Azt tanácsolom, hogy vidd be a tehenet a kunyhóba, hogy egy hétig veletek éljen, majd gyere vissza, hogy újra beszéljünk.”

A nő teljesen megzavarodott. Ám arra gondolt, hogy ez egy bölcs ember, ezért bizonyára van valami mágikus abban, hogy beviszik a tehenet a házba, ezért követte a kapott tanácsot.

A következő hét borzalmas volt. A zsúfoltság miatt minden alkalommal, amikor a tehén megfordult, mind a hat családtagnak helyet kellett cserélnie. Amikor aludni próbáltak, elviselhetetlen volt a bűz, és az egész éjjel folyó „múú” miatt mind folyton felébredtek.

Ahogy letelt a hét, az asszony visszatért a bölcshöz, és azt kiabálta: „Mit tettél velünk? Azért kerestelek fel, hogy a dolgok jóra forduljanak, és most siralmasabb a helyzet, mint amilyen korábban volt. A tanácsod nem működött.”

Ó egy másodpercig elgondolkodott, majd megkérdezte: Vannak csirkéitek?”

„Igen, vannak” – válaszolta a nő.

„Vidd be őket a házba egy hétre!” – hangzott el az újabb tanács. Az asszony egyszerűen nem értette, hogyan segíthet ez, de utána arra gondolt, hogy az egész falu igénybe veszi ennek a bölcsnek a tanácsait, ezért megteszi, amit javasolt neki.

Hazatérve összegyűjtötte az összes csirkét az udvarról, és mind bevitte a házba. A következő héten a baromfik körberöpködtek a kunyhóban, a legkülönbözőbb helyeken szállva le, és mindent összepiszkítottak.

Egy hét elteltével könnyek között, zokogva tért vissza az öreghez. „Nyilván bolond vagy. A tanácsod rettenetes következményekkel járt. Ahogy a tehén megfordul, nekünk ütközik. A csirkék állandóan csapkodva repkednek mindenfelé. Az anyósom fuldoklik a bűztől, és szüntelenül amiatt panaszkodik, hogy milyen rettenetes neki velünk élnie. A gyerekek csirketollakat találnak az ételükben. A férjem állandóan veszekszik velem a házban uralkodó állapotok miatt, és azt hajtogatja: „Ez mind a te hibád.”

A bölcs egy cseppet elgondolkodott, majd azt mondta: „Kedvesem! Menj haza, és még egy dolgot próbálj ki! Vidd ki a tehenet és a csirkéket a házból! Majd gyere vissza hozzám egy hét múlva!”

Az asszony már torkig volt az öreg tanácsaival, de arra gondolt, hogy még ad neki egy utolsó esélyt. Hazaért, kivitte a tehenet és a sok baromfit a kunyhóból az udvarra.

Egy hét múlva újra megjelent az öregnél.

Kattints ide, és olvasd el a “Mindig napfényes” című írást!”

„Hogy érzed magad?” – kérdezte az öreg.

„Köszönöm, nagyon jól. Te valóban bölcs vagy. Amióta kiraktam a tehenet és a csirkéket a házból, boldognak érzem magam. Minden annyira békés lett!”

Az öreg elmosolyodott. Az asszony hazatért, és boldogan élt a férjével, a gyermekeivel, és az anyósával együtt.

A történet azt szemlélteti, hogy gyakran vagyunk elégedetlenek a körülményeinkkel mindaddig, amíg a dolgok rosszabbra nem fordulnak. Úgy vélekedünk, hogy szörnyű a munkánk. Ha azonban azt elveszítjük, az élet jövedelem nélkül a korábbinál is nehezebbé válik. Lehet, hogy nem tartjuk kielégítőnek az egészségi állapotunkat, de ha valamennyi időt kórházban kell töltenünk, ott nálunk sokkal betegebb embereket láthatunk. Nem vagyunk megelégedve a családunk tagjaival, amíg egyedül nem maradunk, mert akkor felismerjük, hogy az élet nélkülük a megelőző állapotoknál is nehezebb. Mindig azt hisszük, hogy a szomszéd füve zöldebb.

Az asszony megtanulta, hogy amit tűrhetetlennek, kibírhatatlannak gondolt, valójában nem is volt ennyire rossz, amikor megtapasztalta a körülmények még elviselhetetlenebbé válását. Az emberi természetre jellemző, hogy mindenki más helyzetét jónak véljük, azt feltételezve, hogy csak mi szenvedünk.

Bizalom Istenben

Ha legközelebb azt gondoljuk, hogy a dolgaink rosszul alakulnak, és Isten nem figyel ránk, üljünk le, vegyünk egy mély lélegzetet, és lazuljunk el! Adjunk Istennek esélyt arra, hogy a dolgok megtörténjenek, és nyugodtan figyeljünk! Azt fogjuk tapasztalni, hogy végül minden a legjobb módon fog alakulni. Sőt arra is rá fogunk jönni, hogyha Isten meghallgatta volna a panaszainkat, és hagyta volna, hogy a dolgok a mi általunk helyesnek vélt módon menjenek végbe, akkor azok nem a számunkra legelőnyösebb módon következtek volna be.

A boldogság az elménk egyfajta állapota. Ha azt feltételezzük, hogy Isten nem azt teszi, ami számunkra a legjobb, akkor mindig boldogtalannak fogjuk érezni magunkat. Ha viszont az Úr akaratával összhangban élünk, és megértjük, hogy Ő mindig azt adja, ami a legjobb nekünk, akkor folyamatosan boldogok és megelégettek leszünk.